Az ünnepek alatt is figyelhetünk tudatosan az étkezésre, ami nem azt jelenti, hogy megvonjuk magunktól a finom falatokat, sokkal inkább azt, hogy megtaláljuk azt a pontot, amikor annyit eszünk, ami még nem vezet csalódottsághoz, avagy rosszulléthez. Helyette marad az élvezet, az ízek és a megelégedettség. Tehát a kulcs most is az, hogyan tudjuk a szívünket és a testünket is megfelelően táplálni étellel és egyéb dolgokkal is. Ehhez válogattam a mindful eating eszközeiből és a saját tapasztaltaimból párat.

A szeretet  és a bejgli valódi íze

Mint ahogy a karácsonyi hangulat sem az ajándékok és a tökéletesre suvickolt lakás függvénye, úgy az ételek értéke és íze sem a bonyolult ünnepi receptben vagy a pukkadásig telt gyomrokban rejlik. A titok és az ízek nyitja a figyelem. Mit jelent ez a gyakorlatban és hogyan használhatjuk a tudatos étkezés és a mindfulness eszközeit, hogy nemet tudjunk mondani a tukmálásra, a tizedik szelet sütire és annyit és úgy együnk, ami valóban jól esik? A következő hét ötlet nekem bevált, érdemes tenni velük egy próbát!

1. Elfogadás. Ezt érdemes először saját magunkra alkalmazni. Bűntudat nélkül tekinteni arra, ha többet eszünk, mint máskor és elengedni a hamis elvárásokat, hogy ilyenkor is szigorú diétát kövessünk... Van elég időszak az évben, amikor haragudhatunk magunkra amiatt, hogy mennyit ettünk, a karácsony ne legyen ilyen. Kis adagokat szedni és ha a tányér fele elfogy, tartok pár lélegzetvételnyi szünetet és megkérdezem magam, hogy mennyire vagyok még éhes, tényleg a gyomrom kívánja-e vagy csak a szemem.
   
   
2. Kiválasztom a kedvenc sütimet a kínálatból és igazán élvezettel, figyelemmel fogyasztom el. Megadom a módját, tányérra szedem, leülök hozzá, nem csak bekapom állva. Ha tudatosítom az ízeket, fűszereket benne, még meg is dicsérhetem a készítőjét ezeket említve! Hatalmas sikere lehet!
   
   
3. Ha a családi mintákkal, étkezésre vonatkozó rutin-mondatokkal, kellemetlenül eső véleményekkel találkozom ("Alig ettél valamit!" "Minek sütöttem-főztem, ha csak ennyit eszel!" "Ne maradjon itt ez a kicsi, edd meg!"), akkor udvariasan verbalizálom, hogy számomra ennyi elég volt, és kifejezem a hálámat a fáradságos munkáért és elmondom, hogy érezni a sok szeretetet, ami belefőtt. Hiszen ez van mögötte, érdemes kimondani a minta gyökerét és arra reagálni.
   
   
4. Tudatosan időt szánok a szívem és a testem táplálására az ételen kívüli módokon is: az érzékszervek egyéb módon történő táplálása (puha takaró érintése, kandallóban tűz nézése, virág illatozása), ölelések, kettesben töltött idő a párunkkal a nagycsaládi ünnepi napok közben is (pl. egy közös séta), meditáció (akár bejglivel egy 6 perces étkezés meditációt), mozgás - olyasmi, ami feltölt és normál esetben is a hétköznapjaim része. Ha kiesünk a rutinból, akkor hajlamosak vagyunk ezeket elfeledni és így az étellel is megpróbálni pótolni.
   
   
5. Az étkezésekbe új szokásokat hozni, amik nem csak a mennyiségről szólnak: hálát adni (ma ezt mondtam el reggeli előtt), vizuálisan is feldíszíteni az asztalt és az ételeket, az ételek elrendezését. Jóllakathatja a szemeket, azaz kevesebb olyan helyzet állhat elő, hogy már csak a szemed kívánja.
   
   
6. Nem utolsósorban pedig megtanulni nemet mondani.

Mennyit eszel ilyenkor? Mennyire élvezed az étkezéseket? Mit szeretsz és nem szeretsz az ünnepi étkezésekben? Mennyire tapasztalod a tukmálást és hogyan kezeled ezeket? Oszd meg a tippjeidet, tapasztalatidat és kérdéseidet!