Rólam

Szeretek enni. Szeretem a kerti paradicsom zöld szárának illatát, szeretem leharapni a friss kenyér csücskét és beletunkolni a lecsó égőpirosába. Gyerekként kaptam egy kisméretű fakanalat és dédi konyhájában hokedlire állva kavargattam a lábos tartalmát. Ott tanultam csigatésztát sodorni, meggyes piskótát sütni és iborkát eltenni télire. Déditől tanultam azt is, hogyan lehet az étel a gondoskodás, a szeretet nyelve. A kis borsodi faluból azóta messze vitt az utam.

Egyetemistaként a legnagyobb vágyam az volt, hogy egyszer legyen elég pénzem az összes számomra ismeretlen alapanyagot megvenni a piacon. Portugáliában tanulva örökre beleszerettem az óceán kékjébe és a mediterrán ízekbe. Üzleti tanácsadóként, a munkám révén rengeteg helyre eljutottam, Európa szinte minden szegletétől Dél-Afrikáig. Különleges éttermek ízeit kóstolhattam és az ételeken keresztül számtalan kultúrát ismertem meg. Azóta is hiszem, hogy még a legidegenebb országgal is megbarátkozhatunk, ha a konyháján keresztül közelítünk hozzá. Az intenzív, olykor tizennégy órás munkanapok, hajnali repülőjáratok és a kiszámíthatatlan életvitel mellett találtam rá a jógára, majd idővel a meditációra. Megtartott, visszavezetett, haza, önmagamba. Tizennégy éve része a mindennapjaimnak, hét éve adom át másoknak is, akárhol is adódjon rá alkalom. Tartottam már órát irodaházak meeting room-jaiban, otthon a nappaliban, Margitszigeten, óceánparton, Új-Zélandi kempingben, konditeremben és meghitt jógastúdióban is.

Életem következő, meghatározó állomása Amerikában, Michiganben volt. Két csodálatos évet töltöttem el ott, elmondhatatlanul sokat tanulva a szabadságról és önmagamról. Magyarországtól több ezer kilométerre találtam vissza a hazai ízekhez, ott kezdtek el ismét foglalkoztatni gyerekkorom konyhai hagyományai. Az amerikai kollégáknak szalagos fánkot és húsvéti kalácsot sütöttem, a kíváncsibbaknak paprikás csirkét is vittem ecetes salátával.

Az amerikai álom után nyakamba vettem a világot és fejest ugrottam a bizonytalanba. Hajtott az a racionális elmével megfogalmazhatatlan belső vágy, hogy végig kell járnom ezt az utat, elsősorban belül és ebben a több ezer mérföld megtétele is segítségemre lesz. Főztem gombapörköltet a Csiangmaj-i Buddhista Egyetem éttermében egy kiégett mérnnökből lett vegetáriánus séfnek, kóstoltam vietnámi szendvicset Hanoi egyik apró kapualjából nyíló lépcsőházában és hmong lányokkal szeleteltem a káposztát a kínai hátárnál az agyagpadlójú konyhában. Végigkóstoltam Tajvan érthetetlen írásjelekkel kísért utcai kifőzdéit, hogy aztán könnyes szemmel harapjak bele a Sydney-i reptéren életem legfinomabb avokádós szendvicsébe. Konyhákon keresztül ismerhettem meg Délkelet-Ázsia varázslatos világát és minden egyes adag étel elkészítésével közelebb kerültem ahhoz, aki vagyok. Egyik este száz emberre sütöttük a csapatit (lepénykenyér) az észak-indiai asramban, miközben hatalmasakat nevetve Istenről, életünk céljáról és az önzetlen szolgálat értelméről beszélgettünk.

A belső és külső utazás nem válik el, sokkal inkább tükörképe egymásnak. A világ körüli utak hatalmas személyiségfejlődésre késztetnek, szembenézésre mindazzal, amivel a legkevésbé sem szeretnénk. Minden egyes úttal saját magunk egy ismeretlen részét hozzuk a felszínre és ha elég bátrak vagyunk, immáron magunkba építve az addig idegen részt, teljesebben élhetünk tovább. A tanulás és fejlődés nem a meghaladásról szól, hanem az integrációról. Magamba engedeni, gazdagítani azt, aki vagyok mindazzal, ami az út során ér.

Jelenleg Berlint hívom otthonomnak, ami multikulti lakóival és szabadságvággyal telített történelmével egyengeti utamat és viseli gondomat. Az életem különböző területei mára összeértek és egymást támogatják. Az üzleti vonalon a startupok nyitott és kreatív világában találtam meg magamat, a jóga és meditáció tapasztalatait mindfulness coach-ként hasznosítom és adom tovább másoknak. 

A tudatosság számomra nem az élet egy tevékenységéhez, vagy helyszínéhez köthető. Tudatosnak lenni azt jelenti: ott vagyok, ahol, fizikailag, mentálisan és emocionálisan, minden pici porcikámmal és rezdülésemmel. Az életünk nem különböző területekből áll, hanem pillanatokból: ezekben a momentumokban vagy részt veszünk, jelenléttel, figyelemmel, nyitott fejjel és befogadó szívvel, vagy belső töredezettséget, örömtelenséget feszültséget és elégedetlenséget fogunk tapasztalni. Az élet nehézségeivel való megküzdésben a meditáció, az éberség gyakorlása bizonyult számomra a legbiztosabb eszköznek és az ételek világa a legörömtelibb társnak. Mindezeket ötvözve a mindennapi életen és az ételek ízletes világán keresztül egy elmélyült, izgalmas felfedezőútra hívlak a saját belső szabadságod felé. Erről szól az Ételtől lélekig.

Szeretettel,
Zsanett